Az EJEE 2021.Március 02-i határozata az "R. R. és társai kontra Magyarország ügyben (R. R. és társai kontra Magyarország)" (36037/17. számú panasz).
2017-ben a kérelmezőket segítették a panasz elkészítésében. Ezt követően a panaszt közölték Magyarországgal.
A tranzitzónában történő jogellenes fogva tartás panaszát, figyelembe véve a fogva tartás időtartamát és a szabad mozgás korlátozásának mértékét, sikeresen megvizsgálták az ügyben. Az ügy az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 5.cikkében foglalt követelmények megsértésével járt.
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI
A kérelmezőket, egy iráni-Afgán családot, köztük három kiskorú gyermeket, a Magyarország és Szerbia közötti határon fekvő Roszke tranzitzónájában tartották csaknem négy hónapig, a menedékkérelmük elbírálásának eredményére várva. A második kérelmező akkor terhes volt. Kezdetben a pályázókat egy családoknak szánt szakaszban tartották, majd orvosi okokból elszigetelt szakaszokba helyezték őket.
JOGI KÉRDÉSEK
Az Egyezmény 5.cikkének való megfelelés tekintetében. Az Európai Bíróság az "Ilias and Ahmed V. Magyarország" ügyben hozott ítéletben (az Európai Bíróság Nagykamara 2019.November 21-i ítélete, 47287/15. sz. panasz) már elemezte a Reske tranzitzónában menedékkérők felnőtt kérelmezők életkörülményeit (Lásd: az Emberi Jogok Európai Bíróságának Precedensei. Különleges Kérdés. 2020. N 1.) és arra a következtetésre jutottak, hogy az említett esetben nem érték el az Egyezmény 3.cikkének alkalmazásához szükséges súlyossági szintet. Ebben az esetben azonban a kérelmezők helyzetét az jellemezte, hogy az első kérelmező olyan személy státusza volt, aki ismét menedékjogot kért, a kérelmező gyermekek kiskorúak voltak, a második kérelmező, anyjuk, terhes volt, súlyos állapotban.
- a) az első kérelmező élelmiszer-ellátásának megfelelősége. Az első kérelmező állítólag csaknem négy hónapot töltött szélsőséges szegénységben, nem tudott elegendő ételt szerezni. A hatóságok a tranzitzónában való tartózkodása teljes időtartama alatt megtagadták számára az ingyenes étkezést. A megfelelő időben ismét menedékjogot kérőnek tekinthetik, és általános szabályként az uniós jogszabályoknak megfelelően a magyar hatóságok dönthetnek úgy, hogy ezen az alapon csökkentik vagy akár megtagadják az életkörülmények biztosítását. E tekintetben azonban indokolt döntést kellett volna hozni, figyelembe véve az arányosság elvét, amelyet ebben az esetben nem tettek meg.
Bár az emberek, akik menedékjog iránti kérelmet, újra voltak kaphat élelmiszer-támogatást, ez nem volt mindig feltéve, hogy nem jogi megállapodások, vagy garanciák között a magyar hatóságok, szervezetek állítólag ilyen segítséget nyújtó, a tranzit zóna, amely biztosítja, hogy a jogbiztonság a meglévő mechanizmusok. Ráadásul a magyar hatóságok általános állítását alátámasztó információk és dokumentumok sem voltak arról, hogy az első kérelmezőnek elegendő élelme lenne. A kérelmező csak Szerbia irányába hagyhatja el a tranzitzónát, ebben az esetben elveszítheti a magyarországi menedékjog iránti kérelem elbírálásának jogát. Teljes mértékben a magyar hatóságoktól függött, hogy kielégítse alapvető szükségleteit, és az ő irányításuk alatt állt.
A magyar hatóságok nem vették megfelelően figyelembe a kérelmező tranzitzónában fennálló eltartott helyzetét, és nem tudták biztosítani számára az alapvető megélhetési eszközöket.
Felbontás
Az ügy az Egyezmény 5. cikkében foglalt követelmények megsértésével járt (egyhangúlag elfogadva).
- b) a második kérelmező és a kérelmező gyermekei sérülékenysége. Általános szabályként, a befogadási feltételekről szóló uniós irányelvvel összhangban (az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i irányelve N 2013/33 / EK, amely szabványokat állapít meg a nemzetközi védelmet kérelmező személyek fogadására (új változatban).) A magyar hatóságok kötelesek voltak figyelembe venni a kiskorúak és a terhes nők különleges helyzetét, valamint a menekültügyi eljárás teljes időtartama alatt felmérni és nyomon követni a kiszolgáltatott helyzetükkel kapcsolatos befogadási igényeket. A magyar jog szerint a hatóságoknak egyéni elbírálást is el kellett végezniük különleges igényeikről, ami nem történt meg. Az Európai Bíróság értékelése során a következő tényezőket vette figyelembe.
Fizikai feltételek. Több hónapig a pályázók hőtől szenvedtek a családi területen lévő lakótartályban, amelyben nem volt légkondicionáló vagy megfelelő szellőzés.
A létesítmények és struktúrák alkalmassága a gyermekek számára. A kérelmező gyermekek hét hónapos, hat, illetve hét éves voltak. Az ágyakat nem adaptálták a gyermekek számára, másfél hónappal azután, hogy a családot áthelyezték az elkülönítő egységbe, a pályázó gyermekek nem férhettek hozzá a játszótérhez. Ezenkívül nem voltak kifejezetten gyermekek számára szervezett események. A fogvatartási létesítményben való elhelyezésük után a kérelmezőknek nem volt kapcsolata a menedékkérők más családjaival vagy a nem kormányzati emberi jogi szervezetek képviselőivel.
Orvosi ellátás, valamint a rendelkezésre álló pszichológiai segítséget. A legfiatalabb gyermekről nem volt orvosi dokumentáció, és az sem vitás, hogy a lány nem kapta meg a korára ajánlott védőoltásokat. A helyszínen kívüli orvosi ellátásnak rendőrök (férfi) jelenlétében is kellemetlenséget kellett okoznia a kérelmezőknek, különösen a második kérelmező nőgyógyászati vizsgálata során. Ezenkívül a második kérelmező, aki hosszú ideig pszichológiai problémákkal küzdött a traumával kapcsolatban, amelyet a hatóságok ismertek, nem kapott pszichológiai vagy pszichiátriai kezelést. A fogvatartási körülményekhez hasonló elemek jelenléte a büntetés-végrehajtási intézményben, valamint a fogva tartásban rejlő korlátozásoknak szintén riasztást kellett okozniuk a kérelmező gyermekek számára, pszichológiai traumát okoztak, és hozzájárultak a szülő képének megalázásához a gyermekek szemében.
A tartózkodás időtartama. A kérelmezők közel négy hónapja tartózkodtak a tranzitzónában. Bár a fent említett feltételek nem érik el az Egyezmény 3.cikkének alkalmazásához szükséges súlyossági szintet, rövid távú fogva tartás esetén azok hosszú időn át történő megismétlése és felhalmozása elkerülhetetlenül káros következményekkel jár a rájuk kitett személyek számára.
Tekintettel a fentiekre, a kérelmező gyermekeket és a második kérelmezőt, anyjukat olyan kezelésnek vetették alá, amely meghaladta a szükséges súlyossági szintet.
Felbontás
Az ügy az Egyezmény 5. cikkében foglalt követelmények megsértésével járt (egyhangúlag elfogadva).
Az Egyezmény 5.cikke (1) bekezdésének való megfelelés tekintetében. a) megfosztották-e a kérelmezőket a szabadságuktól (az Egyezmény 5.cikke (1) bekezdésének alkalmazhatósága). Az "Ilias és Ahmed V. Magyarország" (Ilias és Ahmed V. Magyarország) ügyben hozott fent említett ítéletben az Európai Bíróság kimondta, hogy a felperesek 23 napos tartózkodása a Reske tranzitzónában nem jelent tényleges szabadságvesztést, következésképpen az Egyezmény 5.cikke nem volt alkalmazandó. Meg kellett vizsgálni, hogy a kérelmezők különleges helyzete ebben az esetben lehetővé tette-e más következtetést, figyelembe véve a következő tényezőket.
Egyéni helyzet és a pályázók kiválasztása. A kérelmezők saját kezdeményezésre és önként léptek be a tranzitzónába, hogy menedékjogot kérjenek Magyarországon.
Az alkalmazandó jogi szabályozás, annak célja és időtartama. Az Ilias és Ahmed V. Magyarország esetében a fent említett döntéssel ellentétben a jelen ügy nem alkalmaz olyan rendelkezést, amely négy hétre korlátozná a menedékkérők zónán belüli tartózkodásának maximális időtartamát, és nem volt olyan egyéb hazai jogszabály, amely meghatározná a kérelmezők tranzitzónában való tartózkodásának maximális időtartamát. A kérelmezők menedékjog iránti kérelmeinek feldolgozása nem felelt meg a hazai jogszabályok által meghatározott határidőknek, és nem volt gyors. A pályázók csaknem négy hónapot töltöttek a tranzitzónában, várva az eredményt. Ezenkívül nem volt arra utaló jel, hogy a kérelmezők maguk nem tartották be az alkalmazandó jogi normákat, vagy a tranzitzónában való tartózkodásuk során bármikor rosszhiszeműen jártak el.
A kérelmezők által ténylegesen alkalmazott/átruházott korlátozások jellege és mértéke. A kérelmezők bármikor elhagyhatják a tranzitzónát Szerbia irányába. Azonban a szabad mozgás súlyosan korlátozott tartózkodásuk alatt a közlekedési zóna, hasonló ahhoz, ami jellemző a büntetés egy fény-rezsim büntetés-végrehajtási intézetekben, illetve vált, még szűkebb után transzfer a elszigeteltség egység. Ezenkívül megállapították, hogy életkörülményeik ellentétesek az Egyezmény 3.cikkével.
Ilyen körülmények között a kérelmezők tranzitzónában való tartózkodása egyenértékű volt a tényleges szabadságelvonással. Következésképpen az Egyezmény 5.cikkének (1) bekezdése alkalmazandó volt az ügyben.
- b) jogszerű volt-e a fogva tartás. Ebben az esetben nem volt egyértelműen meghatározott jogszabályi keret a kérelmezők fogva tartására, amelyet a hatóságok a hazai jogszabályok általános rendelkezésének túlságosan széles értelmezésén alapoztak. A felpereseket de facto őrizetbe vették: a hatóságok nem hoztak hivatalos jogi jelentőségű határozatot, amely feltünteti a fogva tartás okait, beleértve az egyéni értékelést és a kevésbé kényszerítő alternatívák megfontolását. Az alkalmazott eljárás nem felelt meg az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott követelményeknek, és nem tekinthető "jogszerűnek".
Felbontás
Az ügy az Egyezmény 5.cikkének (1) bekezdésében foglalt követelmények megsértését jelentette (amelyet hat szavazattal fogadtak el egy ellen).
Az Európai Bíróság hat igen szavazattal, egy ellenszavazattal is kimondta, hogy megsértették az Egyezmény 5.cikkének (4) bekezdését, mivel a felpereseknek nem volt rendelkezésükre semmilyen mechanizmus a tényleges fogva tartásuk jogszerűsége elleni fellebbezésre.
Kompenzáció
Az Egyezmény 41.cikkének alkalmazásában. Az Európai Bíróság az első kérelmezőt, a második kérelmezőt 4500 eurót, valamint 6500 eurót ítélte oda a felperes gyermekek mindegyikének a nem vagyoni kár megtérítésére.