EBHT 2020.május 26-i határozata a "Makuchyan és Minasyan v. Azerbajdzsán és Magyarország" ügyben (N 17247/13. sz. panasz).
2013-ban a kérelmezőket segítették a panasz elkészítésében. A panaszt ezt követően közölték Azerbajdzsánnal és Magyarországgal.
Az ügy sikerrel vette azt a panaszt, hogy a hatóságok nem tartották be a külföldön elkövetett nemzeti gyűlölet által motivált bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés büntetését egy olyan katona ellen, aki az országba való visszatéréskor kegyelmet kapott, előmozdították és pénzügyi ösztönzőket kapott. Az ügy megsértette az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 2.cikkének (eljárási és jogi vonatkozásban) és 14. cikkének követelményeit. Az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 2.cikkét tartalmi szempontból nem sértették meg.
TÉNYBELI HÁTTÉR
Miközben részt vett a NATO-erők budapesti katonai műveleteiben, egy azerbajdzsáni katona (R. S.) lefejezett egy örmény katonát (a második kérelmező rokona), és egy másik örmény katona (az első kérelmező) megölésével fenyegetőzött, amikor baltával megpróbálta lebontani szobájának ajtaját. Magyarországon R. S.-t életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A nemzeti gyűlöletkeltés tényét a magyar bíróságok teljes körűen megvizsgálták és megvizsgálták. Nyolc év börtönbüntetés kiszabása után az elítélt személyek áthelyezéséről szóló Európa Tanácsi Egyezmény (a továbbiakban: az elítélt személyek átruházásáról szóló egyezmény) értelmében Azerbajdzsánba küldték, hogy büntetésének fennmaradó részét hazájában töltse le. Hazatérése után azonban R. S.-t azonnal kiengedték az őrizetből, megkegyelmeztek, nyilvános ünnepségen előléptették, a börtönben töltött teljes időszakért kifizették a fizetését, és Bakuban lakást adtak neki. Azerbajdzsán számos magas rangú tisztviselője tett jóváhagyó nyilatkozatokat R. S. cselekedeteiről és kegyelméről.
JOGI PONT
Az Egyezmény 1.cikkének való megfelelés tekintetében (az azerbajdzsáni hatóságokkal kapcsolatos területi joghatóság). Az élethez való jog védelme keretében kiszabott büntetés végrehajtását az Egyezmény 2.cikke szerinti állami eljárási kötelezettség szerves részének kell tekinteni. Függetlenül attól, hogy a bűncselekményt hol követték el, mivel az azerbajdzsáni hatóságok megállapodtak abban, hogy elfogadják és vállalják az elítélt személyek R. S. elleni büntetés végrehajtásának folytatására vonatkozó egyezmény szerinti kötelezettséget, ezt az Egyezmény 2.cikke szerinti eljárási kötelezettségüknek megfelelően kötelesek voltak megtenni.
Az Egyezmény 2.cikkének való megfelelés tekintetében. a) alkalmazhatóság az első kérelmezőre. Bár az első felperes nem szenvedett tényleges testi sérülést, a magyar bíróságok "gyilkossági kísérlet" miatt elítélték az R. S.-t. Az első kérelmező élete ezért súlyos és közvetlen veszélyben volt. Következésképpen az Egyezmény 2. cikke alkalmazandó volt az első kérelmező helyzetére.
- b) Az Azerbajdzsáni hatóságok lényeges kötelezettségei az Egyezmény 2.cikke alapján. A bíróság különös jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy R. S., bár a szóban forgó időben az azerbajdzsáni fegyveres erők tagja volt, az incidens idején nem járt el szakmai minőségében vagy a parancsnok parancsára. Éppen ellenkezőleg, a bűncselekményeket személyes, magánjogi döntése miatt követte el, mivel az örmény áldozatok állítólag kinevették őt, és provokálták.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének "az államok felelőssége a nemzetközileg jogellenes cselekményekért" (a továbbiakban: cikktervezet) cikkeinek 11.cikkéből eredő meglévő nemzetközi jogi normák rendkívül szigorú követelményeket állapítanak meg az állami felelősségvállalásra vonatkozóan olyan cselekmény esetén, amely általában a Bizottság idején nem tartozik az állam hatáskörébe. A jelen ügyben annak megállapításához, hogy az azerbajdzsáni hatóságok az Egyezmény 2.cikkét tartalmi szempontból megsértették, meggyőzően kellett bizonyítani, hogy az azerbajdzsáni hatóságok nemcsak "jóváhagyták" és "támogatták" a vitatott intézkedéseket, hanem "egyértelműen és egyértelműen" "elismerték" és "elfogadták" ezeket az intézkedéseket "sajátjukként", míg az "elismerés" és "elfogadás" olyan feltételek voltak, amelyeket egyszerre kellett teljesíteni.
Figyelembe véve, hogy az intézkedések az azerbajdzsáni hatóságok Általános, beleértve a döntéseket, hogy bocsásson meg, valamint elősegítik R. S., fizetni pénzbeli kártérítést, illetve, hogy adjanak neki egy lakást, akkor abból kell kiindulni, hogy az azeri hatóságok kétségtelenül bizonyította "jóváhagyás", illetve az "elismerést" a büntető intézkedések R. S. Azonban, miután alaposan megvizsgálja a természet, valamint az intézkedések hatályát panaszkodott az Általános összefüggésben, az Európai Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem meggyőzően bizonyította, hogy az azeri hatóságok "tisztán, egyértelműen" "elismert", illetve az "elfogadott" a sajnálatos intézkedések R. S. "sajátjukként", így közvetlen és egyértelmű felelősséget vállalnak az egyik ember meggyilkolásáért és egy másik ember gyilkossági kísérletéért az R. S.. Az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy ezt az értékelést szigorú szabványok alapján végezték el, a nemzetközi jog jelenlegi normáival összhangban.
Lényegében a kifogásolt intézkedések inkább úgy értelmezhetők, mint amelyek az R. S. kedvezőtlen személyes, szakmai és pénzügyi helyzetének nyilvános felülvizsgálatára, elismerésére és korrekciójára irányulnak, amelyet az azerbajdzsáni hatóságok az Európai Bíróság véleménye szerint indokolatlanul a Magyarországon állítólag tisztességtelen büntetőeljárás eredményének tekintenek.
Végezetül, azokban az esetekben, amikor a bűnüldöző szervek tisztviselői hivatalos hatóságukon kívül követnek el bűncselekményeket, az Európa Tanács tagállamai várhatóan magasabb szakmai normákat alkalmaznak bűnüldözési rendszereikre, valamint biztosítják, hogy az ilyen struktúrákban dolgozók megfeleljenek a szükséges kritériumoknak. Hasonló szabványok vonatkozhatnak a katonai személyzetre is. Figyelembe véve azonban a jelen ügy körülményeit, a bíróság nem meg van győződve arról, hogy az R. S. parancs előre láthatta volna cselekedeteit, amelyeket magánszemélyként végzett, vagy hogy ezeknek az intézkedéseknek a felelősségét általában az azerbajdzsáni hatóságokra kell helyezni, csak azért, mert a bűnös személy ennek az államnak a katonai szolgálatában áll. Valójában a vitatott cselekmények olyan egyértelműen bűncselekménynek minősültek, és eddig eltávolodtak R. S. katonai tiszti státusától, hogy az ügy körülményei alapján még az R. S. legsúlyosabb bűncselekményei sem vonhatják maguk után az azerbajdzsáni hatóságok nemzetközi felelősségét az anyagi jog szempontjából. Ráadásul az ügyiratban semmi sem utal arra, hogy az R. S. magyarországi szolgálata során a katonai személyzet toborzására és a szakmai előírásoknak való megfelelésük ellenőrzésére irányuló eljárás helytelen lenne.
Felbontás
Ebben az esetben az azerbajdzsáni hatóságok tartalmi szempontból nem sértették meg az Egyezmény 2.cikkének követelményeit (hat szavazattal, egy ellenszavazattal fogadták el).
- c) Az Azerbajdzsáni hatóságok eljárási kötelezettségei az Egyezmény 2.cikke alapján. Attól a pillanattól kezdve, amikor az azerbajdzsáni hatóságok felelősséget vállaltak az R. S. által kiszabott büntetőjogi büntetés végrehajtásáért, azaz az átruházás napjától kötelesek voltak megfelelően reagálni a nemzeti gyűlöleten alapuló rendkívül súlyos bűncselekményre. Tekintettel a két állam közötti rendkívül feszült politikai helyzetre, az azerbajdzsáni hatóságoknak különösen óvatosnak kellett volna lenniük, mivel a bűncselekmények áldozatai Örmény nemzetiségűek voltak.
Az Európai Bíróság nem győzte meg az azerbajdzsáni hatóságok érveit az R. S. őrizetbe vételének azonnali szabadon bocsátása mellett. Először is, az R. S. magyarországi ügyét a bíróságok két, indokolással ellátott határozatot hozó ügyben tárgyalták. E tekintetben R. S. nem nyújtott be panaszt az Európai Bírósághoz a magyar hatóságok ellen az Egyezmény 6. cikkének megsértése miatt. Mindenesetre nem volt elegendő bizonyíték arra, hogy az eljárási jogsértéseket nem kísérték volna eljárási biztosítékok, vagy hogy az ilyen jogsértések a teljes R. S. eljárást igazságtalanná tették volna. Másodszor, az R. S. mentális egészséggel kapcsolatos állítólagos személyes helyzete és problémái aligha tekinthetők elegendőnek annak igazolására, hogy az azerbajdzsáni hatóságok nem hajtották végre a külföldön elkövetett súlyos bűncselekményért kiszabott büntetést. Az R. S. mentális állapotát alaposan megvizsgálták a magyarországi tárgyalás során. Ráadásul R. S. rangra való kinevezése egyértelműen azt sugallta, hogy nem szenvedett súlyos mentális zavarban.
Ennek eredményeként, az azerbajdzsáni hatóságok kezelt R. S., mint egy ártatlan vagy igazságtalanul elítélt személy, feltéve, rá egy sor anyagi juttatások (kifizetéseknek lakás rendelkezés, promóció), hogy nem volt jogalapja a jogszabályok szerint Azerbajdzsán. Így az azerbajdzsáni hatóságok cselekedetei ténylegesen felszabadították R. S.-t az örmény áldozatok ellen elkövetett bűncselekményekért. Ez a helyzet nem felelt meg az azeri hatóságoknak az Egyezmény 2.cikke szerinti azon kötelezettségének, hogy hatékonyan megakadályozzák az emberi élet elleni bűncselekmények elkövetését.
Felbontás
Ebben az esetben az azerbajdzsáni hatóságok eljárási és jogi szempontból (egyhangúlag elfogadva) megsértették az Egyezmény 2.cikkének követelményeit.
- d) a magyar hatóságok eljárási kötelezettségei az Egyezmény 2.cikke alapján. Az Európai Bíróságnak meg kellett volna határoznia, hogy az adóalany felelős-e (és milyen mértékben) a bűncselekmények áldozatainak vagy közeli hozzátartozóinak jogainak védelméért. A magyar hatóságok teljes mértékben követték az elítélt személyek átadásáról szóló egyezményben meghatározott eljárást. Különösen azt követelték, hogy az azerbajdzsáni hatóságok jelezzék, milyen eljárást alkalmaznak, ha R. S. visszatér szülőföldjére. Bár a válasz az azerbajdzsáni hatóságok nyilvánvalóan nem teljes szövege, valamint az Általános feltételeket, amelyek viszont nevelte volna fel gyanú a mód, a végrehajtás a kirótt büntetés R. S., valamint a rendszer kéri a magyar hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket, az Európai Bíróság nem rendelkezett semmilyen meggyőző bizonyíték arra, hogy a magyar hatóságok minden bizonnyal tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy R. S. lenne megjelent a felügyeletet, miután visszatért Azerbajdzsánba. Különösen figyelembe véve az R. S által már eltöltött időt. egy magyar börtönben a bíróság nem látja, hogy az illetékes magyar hatóságok milyen más intézkedéseket tehetnének, mint hogy megfeleljenek az elítélt személyek áthelyezéséről szóló egyezmény eljárásának és szellemének, valamint azt a feltételezést, hogy az Európa Tanács egy másik tagállama jóhiszeműen jár el. Következésképpen a magyar hatóságok teljesítették eljárási kötelezettségeiket.
Felbontás
Az ügyben a magyar hatóságok eljárási és jogi szempontból nem sértették meg az Egyezmény 2.cikkének követelményeit (hat igen szavazattal, egy ellenszavazattal fogadták el).
Az Egyezmény 14.cikkének az Egyezmény 2. cikkével kapcsolatos (az azerbajdzsáni hatóságokkal kapcsolatos) betartásáról. Az Európai Bíróság feladata annak meghatározása volt, hogy az R. S. bűncselekmények áldozatainak Örmény származása és e bűncselekmények jellege releváns-e az azerbajdzsáni hatóságok számára a vizsgált intézkedések meghozatalához, miután R. S. visszatért Azerbajdzsánba. Az azerbajdzsáni hatóságok nem határozták meg a hazai jogszabályok normáit, amelyek jogalapok lennének az R. S. anyagi előnyeinek megszerzéséhez, amelyeket természetesen a cselekedeteinek jutalmaként érzékeltek. Továbbá az azerbajdzsáni hatóságok nem adtak példákat a gyakorlatból, amikor az elítélt gyilkosok hasonló kiváltságokat kapnak elnöki kegyelem megszerzése után. Ezenkívül sajnálattal kell megjegyezni, hogy Azerbajdzsán néhány magas rangú tisztviselője olyan nyilatkozatokat adott ki, amelyekben büszkén nevezték R. S. hazafinak és hősnek, hangsúlyozva azt a tényt, hogy az R. S. bűncselekményei örmény nemzetiségű katonák ellen irányultak. Az azerbajdzsáni elnök honlapján erre a célra létrehozott speciális weboldalon hatalmas számú ember köszönetet mondott az elnöknek az R. S. kegyelméért,mivel indokolták az örmény katonák meggyilkolását. Bár Azerbajdzsán elnöke személyesen soha nem tett közzé üzeneteket ezen a weboldalon, létezésének ténye ahhoz vezetett, hogy a kegyelmet fontos lépésnek tekintették az R. S. cselekedeteinek legitimálása és dicsőítése folyamatában.
Következésképpen, a kérelmező benyújtott kellően meggyőző, tiszta, következetes következtetések formájában egy prima facie az esetben, hogy a hozott intézkedések által az azerbajdzsáni hatóságok ellen, R. S., ami ahhoz vezetett, hogy a de facto a büntetlenség, együtt a dicsőítése a rendkívül súlyos bűncselekmény R. S. elkövetett alapján gyűlölet, volt egy ok-okozati összefüggés a örmény nemzetiségű áldozat, R. S., így követték alapján a nemzeti gyűlöletet. Az azerbajdzsáni hatóságok azzal próbálták indokolni tetteiket, hogy ugyanazokat az okokat említették, amelyeket az Európai Bíróság az Egyezmény 2.cikkének eljárási és jogi vonatkozásban történő megsértése miatt a felperesek panaszával összefüggésben nem meggyőzőnek ítélt (lásd fent). Így az azerbajdzsáni hatóságok nem tudták megcáfolni a felperesek vitatható diszkriminációs igényét az ügyben.
Felbontás
Ebben az esetben az azerbajdzsáni hatóságok megsértették az Egyezmény 14.cikkének követelményeit, amelyeket az Egyezmény 2. cikkével összefüggésben figyelembe vettek (hat szavazattal, egy ellenszavazattal fogadták el).
Az Európai Bíróság egyhangúlag elismerte azt is, hogy mind Azerbajdzsán, mind Magyarország hatóságai teljesítették az Egyezmény 38.cikke szerinti kötelezettségeiket.
Kompenzáció
Az Egyezmény 41.cikkének alkalmazásában. A felperesek nem nyújtottak be kártérítési igényt. Az azerbajdzsáni hatóságokat nem tájékoztatták az Egyezmény 46.cikkével összhangban hozott egyedi intézkedésekről.