EBHT 2020.május 12-i határozata a "Sudita Keita V. Magyarország" ügyben (N 42321/15. sz. panasz).
2015-ben a kérelmezőt segítették a panasz elkészítésében. A panaszt ezt követően közölték Magyarországgal.
Az ügy sikeresen címzett panaszt a hosszú távú problémáinak a kérelmező, mint egy hontalan személy megpróbálja rendezni a jogi státusza, valamint az a tény, hogy a magyar hatóságok nem tett eleget a pozitív kötelessége, hogy hatékonyan elérhető eljárást vagy eljárásokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a kérelmező megszerezze felülvizsgálatát a jogi státusz Magyarországon, különös tekintettel az érdekek védelmét a magánélethez való jog. Az ügy megsértette az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 8.cikkének követelményeit.
TÉNYBELI HÁTTÉR
A kérelmező hontalan személy volt Szomáliából és Nigériából. 2002-ben érkezett Magyarországra. A jogi státuszának legitimálására tett kísérletei ebben az országban sikertelenek voltak. 2015-ben, a magyar alkotmánybíróság nem tartoznak a törvény a felvételi, illetve tartózkodási a harmadik országbeli állampolgárok (a továbbiakban: RRTN törvény) az a rendelkezés, amely szükséges "jogi lakóhelye az ország", mint előfeltétele annak, hogy státus megszerzése a hontalan személy, uralkodó, hogy ez a követelmény ellentétes a nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalt a magyar hatóságok.
Ennek eredményeként a kérelmező 2017 októberében hontalan személy státuszt kapott. A felperes panaszkodott a helyzet legalizálása során tapasztalt hosszú távú nehézségekre, amelyek állítólag negatív hatással voltak az egészségügyi ellátáshoz és a foglalkoztatáshoz való hozzáférésére, valamint a házassághoz való jogára.
JOGI PONT
Az Egyezmény 8.cikkének való megfelelés tekintetében. A fő kérdés az volt, hogy a magyar hatóságok, feltéve, hatékony, közérthető eljárást vagy eljárásokat, amelyek lehetővé tették volna, hogy a kérelmező megszerezze felülvizsgálatát a továbbra is itt, az ország jogi állapota, tekintettel a magánéletét.
A felperesnek kétségtelenül volt magánélete Magyarországon, és a bíróság egyetértett abban, hogy a felperes jogállásának bizonytalansága, amely körülbelül 15 évig tartott, negatív hatással volt magánéletére. A kérelmező Magyarországon jogi státusz nélkül, az egészségügyi ellátáshoz és a foglalkoztatáshoz való alapvető hozzáférés nélkül élt. A Budapesti Nigériai Nagykövetség 2006-ban megtagadta a felperes Nigériai állampolgárként való elismerését, így a felperes ettől kezdve de facto hontalan személy lett.
A magyar Alkotmánybíróság határozatáig, hogy kizárja a "jogi tartózkodás" követelményét az RRTN törvényből, gyakorlatilag lehetetlen volt a kérelmező hontalan személyként való elismerését, mivel a kérelmező nem tudta teljesíteni ezt a követelményt. Valójában, ellentétben az Egyesült Nemzetek 1954-es hontalan személyek jogállására vonatkozó Egyezményében meghatározott elvekkel, a felperes, egy hontalan személy köteles megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket jogi státusza miatt nem tudott teljesíteni. Az Alkotmánybíróság szóban forgó határozatának elfogadása után több mint két évbe telt, mire a magyar hatóságok végleges döntést hoztak a felperes ügyében, végül hontalan személyként ismerték el.
Figyelembe véve a jelen ügy különleges körülményeit, a Bíróság megállapítja, hogy a magyar hatóságok nem tettek eleget azon pozitív kötelezettségüknek, hogy hatékony és hozzáférhető eljárást vagy eljáráscsomagot nyújtsanak be, amely lehetővé tette volna a kérelmező számára, hogy az Egyezmény 8.cikke szerinti, a magánélet védelmével kapcsolatos érdekeire való tekintettel felülvizsgálatot szerezzen Magyarországon.
Felbontás
Az ügy megsértette az Egyezmény 8.cikkének (egyhangúlag elfogadott) követelményeit.
Kompenzáció
Az Egyezmény 41.cikkének alkalmazásában. Az Európai Bíróság a felperesnek 8000 eurót ítélt meg nem vagyoni kár esetén, de a vagyoni kár iránti kérelmet elutasították.