Az EJEB 2020.május 05-i határozata a "Mandli és társai kontra Magyarország" ügyben (N 63164/16. sz. panasz).
2016-ban a kérelmezőket segítették a panasz elkészítésében. A panaszt ezt követően közölték Magyarországgal.
Az ügy sikeresen foglalkozott a megfelelő biztosítékok hiányával olyan helyzetben, amikor az újságírókat felfüggesztették az akkreditációtól az ország parlamentjébe a speciálisan kijelölt zónákon kívüli parlamenti képviselőkkel készített interjúk és videók miatt. Az ügy megsértette az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 10.cikkének követelményeit.
TÉNYBELI HÁTTÉR
Az Országgyűlés elnöke felfüggesztette a magyar parlamentbe való bejutásra pályázók-újságírók akkreditációját a kifejezetten meghatározott zónákon kívüli parlamenti képviselők részvételével készített interjúk és videók kapcsán. A kérelmezők akkreditációját öt hónapra felfüggesztették.
JOGI PONT
Az Egyezmény 10.cikkének való megfelelés tekintetében. A pályázók akkreditációjának csaknem öt hónapra történő felfüggesztése negatív következményekkel járt, mivel megakadályozta a pályázókat abban, hogy az Országgyűlés munkájáról és az abban zajló eseményekről szóló személyes ismereteik alapján első kézből származó információkat kapjanak. Következésképpen a felperesek véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogának megsértése történt.
A vitatott beavatkozásnak jogalapja volt, és a vonatkozó szabályok megfeleltek a "jogszerűség"követelményének. A pályázók, akik médiaszakemberek voltak, tisztában voltak ezekkel a normákkal, és ha helytelenül viselkedtek, azt várták, hogy kikísérik őket a Parlament épületéből, és eltiltják őket a belépéstől.
A beavatkozás célja az volt, hogy megakadályozza a zavar a Parlament annak érdekében, hogy biztosítsa a hatékony működését, és így szolgált a jogos célja a "megelőzés zavar". Célja volt továbbá a parlamenti képviselők védelme is, ennek megfelelően "mások jogainak védelme"volt.
Az ügyben vizsgált jegyzőkönyvek szenzációs fényben kívánták bemutatni a parlamenti képviselőket. A pályázók rögzíteni akarták a parlamenti képviselők reakcióját a Nemzeti Bankhoz kapcsolódó állítólag illegális kifizetésekről szóló nyilatkozatokra,amely jelentős közérdekű kérdés, amely jelentős médiafigyelmet vonzott. Ami azt illeti, hogy a kérelmezők számára fontos, hogy további jelentéstétel céljából hozzáférjenek a parlament épületéhez, ez a szempont olyan kérdésekhez kapcsolódott, amelyekben a nyilvánosságnak jogos érdeke volt.
Figyelembe véve azt a tényt, hogy a felperesek állítólagos kötelességszegése a parlamenti üléseken vagy más parlamenti politikai megbeszéléseken kívül történt, a jelen ügyet meg kell különböztetni azoktól a helyzetektől, amikor a hatóságok felléptek a parlamenti viták szokásos menetét megzavaró nyilatkozatokra vagy intézkedésekre válaszul. A parlamentek azonban bizonyos fokú védelemre jogosultak a parlament épületében tartózkodó személyek tevékenységének szabályozásakor, a parlamentek munkájának megsértése és az ilyen jogsértések nyilvánvaló megnyilvánulása elkerülése érdekében különleges nyilvántartási zónák létrehozásával, és az Európai Bíróság e szabályok értékelését korlátozni kell. Mindenesetre jelen esetben a felvétel tilalma a magyar parlament épületében egyértelműen meghatározott speciális zónákra korlátozódott, amelyek nyilvánvalóan közvetlen hatással voltak a jogalkotó hatóság működésére. Ezenkívül a nyilvántartási szabályok be nem tartásával a kérelmezők tudatosan kockáztatták a szankciók kiszabását. Következésképpen a vitatott behajtásnak megfelelő indokai voltak. Az Európai Bíróság úgy döntött, hogy nem vizsgálja meg, hogy ezek az okok elegendőek-e. Ehelyett arra összpontosított, hogy az alkalmazott korlátozást hatékony és megfelelő biztosítékok kísérik-e a pozícióval való visszaélés ellen.
Tekintettel arra, hogy milyen módon alkalmazták a büntetést a kérelmezőkre, az eljárási garanciákat a parlamenti szférához kellett igazítani, figyelembe véve a parlamenti autonómia általánosan elfogadott elveit és a hatáskörök szétválasztását. Pontosan ezen elvek miatt azonban a felpereseket nem lehetett úgy tekinteni, hogy jogosultak a parlamenten kívüli jogorvoslatra a parlamenti hatóságok által kiszabott szankció ellen. A külső ellenőrzés hiánya az eljárási garanciákkal kapcsolatos érvelést különösen relevánsnak tartotta ebben az esetben.
Az ügy körülményeire vonatkozó időszakban a magyar jog a vonatkozó szabályok megsértése esetén korlátozta a parlamentbe való belépést, anélkül, hogy a szankció lehetséges hatásának vagy a korlátozást okozó újságírói tevékenység relevanciájának felmérésére lenne szükség. A magyar jog nem tette lehetővé, hogy a szankciókkal sújtott személyek részt vegyenek a vonatkozó döntéshozatali folyamatban. A kérelmezők esetében a teljes eljárás az illetékes szerkesztőknek címzett levélből állt, amelyben tájékoztatták őket a kérelmezők akkreditációjának felfüggesztéséről. Amellett, sem a vonatkozó rendeletek, sem a megtámadott határozat megtilthatja pályázók belépő a Parlament létrehozta az időszakban-korlátozás, majd ezt követően kéri a pályázókat, hogy adjon engedélyt, hogy írja be a Parlament épülete maradt megválaszolatlan. Összefoglalva: a magyar jog nem rendelkezett hatékony eszközről a magyar Országgyűlés elnökének azon határozatának fellebbezésére, amellyel a felperesek érveiket bemutathatják.
A fentiekre való tekintettel a felperesek véleménynyilvánítási szabadsághoz való jogának kifogásolt beavatkozása nem volt arányos az elérni kívánt jogos célokkal, mivel azt nem kísérte megfelelő eljárási garanciák.
Felbontás
Az ügy megsértette az Egyezmény 10.cikkének (egyhangúlag elfogadott) követelményeit.
Kompenzáció
Az Egyezmény 41.cikkének alkalmazásában. Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény megsértésének megállapítása önmagában elegendő csupán a nem vagyoni kár megtérítésére.