A 2020.április 28-i EBHT határozat a "ZRT. televíziós társaság (ATV ZRT.) kontra Magyarország ügyben" (N 61178/14. sz. panasz).
2014-ben a felperes társaság segített a panasz elkészítésében. A panaszt ezt követően közölték Magyarországgal.
Az ügy sikeresen vett panaszt a tilalom egy TV társaság hív egy politikai párt "ultra-igaza van", letelepedett alapján a kérelem a jogszabályi tilalom kifejező olyan vélemények, hogy egy hírolvasó. Az ügy megsértette az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 10.cikkének követelményeit.
TÉNYBELI HÁTTÉR
A" tömegmédiáról "szóló törvény 12.cikke megtiltotta a hírolvasónak, hogy bármilyen "véleményt"mondjon. A pályázó cég egy televíziós csatorna tulajdonosa volt, amelyről kiderült, hogy megsérti az említett törvényt, mivel a hírműsor lehetővé tette a házigazda számára, hogy a Jobbik politikai pártját "szélsőjobboldalinak"írja le. Tilos volt megismételni a nyilatkozatot. A felperes cég sikertelenül fellebbezett ez ellen a körülmény ellen, azt állítva, hogy a "szélsőjobboldali" kifejezést széles körben használták a Jobbik párthoz képest, hogy ezt a meghatározást a politikai és társadalomtudomány indokolta, és ez tükrözte a párt álláspontját az ország parlamentjében.
JOGI PONT
Az Egyezmény 10.cikkének való megfelelés tekintetében. A fontos kérdés a jelen esetben nem volt-e a 12. cikk a törvény " a média "volt elvileg kellően előrelátó, különös tekintettel a használja a kifejezést, hogy" vélemény", hanem az, hogy a kérelmező cég tudott vagy tudnia kellett volna, amikor egy hangot tartalmazó nyilatkozat meghatározása" ultra-jobb", hogy az adott körülmények között ez a kifejezés minősülne"vélemény".
Az a kérdés, hogy a magyar bíróságoktól elvárható-e a kampány alkalmazása az ügyben, szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy egy demokratikus társadalomban szükség volt-e az "ultra-jobb" kifejezés használatának megtiltására a hírműsorokban az eset körülményei között, valamint az ilyen korlátozás legitim céljának fényében.
A "vélemény" fogalma a "tömegtájékoztatásról" szóló törvény 12.cikkében túlságosan homályosnak tűnik, amely minden típusú meghatározásra kiterjed. Tekintettel a jogszabály nem kellően pontos megfogalmazására, a magyar bíróságoknak biztosítaniuk kellett, hogy a vitatott norma csak olyan kifejezésekre vonatkozzon, amelyek negatívan befolyásolhatják a közérdekű kérdésekről szóló kiegyensúlyozott és pártatlan nyilatkozatokat, és amelyek ellen fellebbezni lehet, valamint hogy a norma nem vált a szólásszabadsághoz való jog elnyomásának eszközévé, amely az Egyezmény 10.cikke által védett tevékenységekre és ötletekre terjedt ki.
Az ügy során a magyar bíróságok különböző elemzési módszereket ajánlottak fel a megtámadott koncepció jellegének eldöntésére. A magyar hatóságok a kialakult bírói gyakorlat meglétét sem tudták igazolni. Ez a helyzet megkérdőjelezi, hogy a Magyarország felsőbb bíróságai által a felperes társaság esetében megfogalmazott szabály értelmezése ésszerűen elvárható-e, nevezetesen, hogy az "ultra-jobb" fogalommeghatározást tartalmazó nyilatkozat vélemény volt.
Ennél is fontosabb, hogy nem volt jele annak, hogy a magyar bíróságok a vitatott koncepció természetének megítélésekor megpróbálták volna meghatározni, hogy a jogszabályoknak elő kellett volna-e mozdítaniuk a híradós információk kiegyensúlyozott továbbítását. Bár a magyar Alkotmánybíróság hivatkozott a közvélemény azon jogára, hogy tényszerű és elfogulatlan információkat kapjon a döntés meghozatalakor, egyszerűen megjegyezte, hogy a közvéleményt egy meghatározás alkalmazásával lehet befolyásolni anélkül, hogy bizonyítaná, hogy a szóban forgó fogalom a jelen eset körülményei között képes-e a közérdek anyagának kiegyensúlyozott bemutatására.
Az Európai Bíróság elfogadta a felperes cég magyar bíróságokon bemutatott általánosabb érvelését, miszerint a politikai pártkommunikáció gyakran használt definíciókat (Zöld Párt, konzervatív párt stb.) ez egyszerűen a pártok politikai céljait és programjait jelezte, és nem volt olyan vélemény vagy értékítélet a pártokkal kapcsolatban, amely a közönség elfogultságát okozhatta volna.
A felperes társaság utalt az ügy ténybeli körülményeire is, nevezetesen arra, hogy a vitatott meghatározást a Jobbik egyik tagja antiszemita kijelentése által kiváltott demonstrációval összefüggésben használták fel. Ilyen körülmények között a bíróság megállapította, hogy ezek a ténybeli körülmények fontosak annak az állításnak a szempontjából, hogy az "ultra-jobb" meghatározása nem érinti valaki viselkedésének értékelését a hangszóró erkölcsi tulajdonságaival vagy személyes véleményeivel kapcsolatban, hanem inkább a párt álláspontját a politikai szférában általában és különösen az ország parlamentjében. A magyar bíróságok azonban nem vizsgálták a panasz tárgyát képező információk bemutatásának körülményeit. A magyar Alkotmánybíróság ehelyett úgy ítélte meg, hogy a tömegtájékoztatásról szóló törvény rendelkezései nem írják elő, hogy a véleménynek tényszerű alapja legyen, így egyértelműen lényegtelennek tartja a felperes társaság által az alkalmazott meghatározás igazságára és tényszerű pontosságára alapozott védelmi érveket.
Figyelembe véve a magyar bíróságok eltérő megközelítéseit a tények és a személyes vélemény közötti különbségek azonosítására, a tömegtájékoztatási törvény vonatkozó rendelkezéseinek céljaira, valamint az ügy körülményeire, a felperes társaság nem láthatta volna előre, hogy az "ultra-jog" fogalmát véleményként értelmezik. A felperes társaság továbbá nem láthatta volna előre, hogy a meghatározás televíziós műsorokban történő használatának tilalma szükséges lenne a hírbemutató elfogulatlan jellegének védelme érdekében. Következésképpen a megkereső vállalatra a vitatott meghatározás alkalmazása során alkalmazott korlátozás aránytalanul befolyásolta a vállalat véleménynyilvánítási jogát.
Felbontás
Az ügy megsértette az Egyezmény 10.cikkének (egyhangúlag elfogadott) követelményeit.
KÁRTÉRÍTÉS
Az Egyezmény 41.cikkének alkalmazásában. Az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény megsértésének megállapítása önmagában elegendő csupán a nem vagyoni kár megtérítésére.