A Magyar Jeti Zrt. (Magyar Jeti Zrt.) Kontra Magyarország ügyben 1988. december 4-én hozott ítélet (11257/16. Számú kérelmezői).
2016-ban a kérelmezőket vállalat segítséget nyújtott a panasz előkészítésében. Ezt követően a kérelmezői közölték Magyarországgal.
Az ügyet sikeresen tekintették az online hírportál kérelmezői arról, hogy elismerik, hogy felelősséggel tartozik a politikai párt hírnevéhez való jogát sértő, megengedő nyilatkozatok terjesztéséért. Az ügy megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 10. cikkének követelményeit.
Az eset körülményei
A pályázó vállalat népszerű online hírportált vezetett Magyarországon. Az esemény után, amikor a labdarúgó szurkolók, legyőzve, rasszista kijelentésekkel kiabálva fenyegetették az iskola diákjait, ahol többnyire románok tanultak, a román kisebbség helyi önkormányzatának vezetője interjút adott a médiának, amelyben különös figyelmet fordított a románok problémáira. Az események leírása során a helyi önkormányzat vezetője elmondta, hogy a labdarúgó-rajongók lehetnek a „Jobbik” ultra-jobb nacionalista politikai párt tagjai. A média közzétett egy videót a Youtube csatorna interjújából. A pályázó vállalat közzétett egy cikket az eseményről a honlapján, és hiperhivatkozást is közzétett a YouTube-csatornából származó videóhoz.
Az ultra-jobb nacionalista politikai párt "Jobbik" pert indított a tisztelet, a méltóság és az üzleti hírnév védelmére. Ez a párt azt állította, hogy a "Jobbik" kifejezés használatával a futballszurkolók leírására és a Youtube csatornából származó videóra való hivatkozás közzétételére az alperes veszélyeztette a párt hírnevét. A pályázó vállalat felelősségre vonta a politikai párt hírnevéhez való jogát sértő becsületes nyilatkozatok terjesztését. Az ő kifogásait elutasították.
JOGI KÉRDÉSEK
Az egyezmény 10. cikkének való megfelelés tekintetében. A magyar bíróságok határozatai azt jelezték, hogy a felperes véleménynyilvánítási szabadságához való joga jogszerű céllal zajlott, azaz mások jogainak védelme. Ugyanakkor nem volt szükség annak eldöntésére, hogy a magyar jog vonatkozó rendelkezései kiszámíthatóak-e az Európai Bíróságnak a beavatkozás szükségességére vonatkozó következtetései fényében.
A pályázó vállalat ügye az Egyezmény 10. cikke értelmében vett hírportál „feladataira és felelősségére” vonatkozott egy adott helyzetben, amikor az online közzétett információ hiperhivatkozást tartalmazott, amely az interneten elérhető tartalomhoz vezetett, ami később rágalmazó. Figyelembe véve az internet modern szerepét a hírek és információk nyilvános hozzáférésének bővítésében, a hiperhivatkozások célja az, hogy az internetes felhasználókat más oldalakra és internetes forrásokra irányítsák át, lehetővé téve számukra, hogy olyan anyagokra lépjenek át, amelyekre nagy mennyiségű információ áll rendelkezésre. A hiperhivatkozások hozzájárulnak az internet zökkenőmentes működéséhez, így minden információ elérhetővé válik a különböző cikkek közötti kapcsolatok révén. A hiperhivatkozások üzenetmódszerként jelentősen különböznek a hagyományos közzétételektől, mivel általában a felhasználókat más internetes oldalakon elérhető tartalomra irányítják. Nem adják meg a közönségnek a hivatkozott információk megerősítését, és nem közvetítik a tartalmát, hanem csak az olvasók figyelmét vonzzák egy másik webhelyre küldött anyagokra. A hiperhivatkozások másik, az információ terjesztésének más módszereivel összehasonlító jellemzője, hogy a hiperhivatkozáson keresztül az információkat hivatkozó személy nem gyakorol ellenőrzést annak a webhelynek a tartalmára, amelyhez a hozzáférést a hiperhivatkozás biztosítja, és amely bármikor megváltoztatható a hivatkozás létrehozása után. Természetesen, kivéve azt a helyzetet, amikor a hiperhivatkozás ugyanazon személyhez tartozó webhelyre kerül. Ezenkívül megállapítást nyert, hogy a hiperhivatkozást tartalmazó tartalom már elérhető volt az eredeti kiadó közzététele miatt, amely korlátlan hozzáférést biztosított a nyilvánossághoz.
Az a kérdés, hogy a hiperhivatkozás jogszerű-e az Egyezmény 10. cikke szempontjából, magában foglalja a felelősség megkövetelését, minden esetben külön értékelést igényel, figyelembe véve az ügyek különböző körülményeit. Különösen a következő tényezők fontosak a pályázó vállalat e hiperhivatkozás közzétételére vonatkozó felelősségének értékeléséhez:
(i) jóváhagyta-e az újságíró a vitatott tartalmat (tartalmat)?
(ii) Megismételte-e az újságíró a vitatott tartalmat (jóváhagyása nélkül)?
(iii) Az újságíró hiperhivatkozást adott-e közvetlenül a tartalomhoz (anélkül, hogy azt jóváhagyta vagy megismételné)?
(iv) Tudta-e az újságírónak, vagy tudnia kellett volna, hogy a vitatott tartalom rágalmazó vagy más módon illegális volt?
(v) Az újságíró jóhiszeműen cselekedett, betartotta-e az újságírói etikát, és gyakorolta-e a felelős újságírásban szükséges átvilágítást?
A szóban forgó cikkben megemlítették, hogy a helyi önkormányzat vezetőjével folytatott interjú a Youtube csatornán található, és ez lehetővé tette, hogy egy hiperhivatkozáson keresztül érhessék hozzá anélkül, hogy magának az interjúnak, akár részlegesen, észrevételeinek, sem ismétlésének köszönhetően. Egyetlen politikai párt sem említett. A szerző nem említette a cikkben, hogy a hiperhivatkozáson keresztül elérhető állítások valóságosak és megbízhatóak, valamint azt is, hogy jóváhagyja a megadott anyagot, amely elérhető a hiperhivatkozáson keresztül, vagy felelősséget vállal az elhelyezésért. Ezenkívül a hiperhivatkozást nem olyan környezetben használták, amely önmagában rágalmazó volt. Így megállapítható, hogy a megtámadott cikk nem jelenti a vitatott tartalom jóváhagyását.
A tartalom ismétlésének (terjesztésének) kérdését illetően az újságírónak az interjú során a mások által tett állítások terjesztésének megkönnyítéséért való büntetése súlyosan korlátozza a sajtó közreműködéssel kapcsolatos kérdéseinek hozzájárulását, és ezt a büntetést nem szabad biztosítani. nem lesz különösen kényszerítő ok.
Nem zárható ki, hogy egyes specifikus kombinációkban a nyilatkozat egyszerű ismétlése, például egy hiperhivatkozás mellett, potenciálisan felveti a felelősség kérdését. Ez olyan helyzetekre vonatkozik, amikor az újságíró rosszhiszeműen jár el, egyértelműen megsértette az újságírói etikát a közérdekű ügyekben.
Ez azonban nem releváns a pályázó vállalat esetében, mivel a cikk nem ismételte meg egyetlen elutasító nyilatkozatot, és a közzététel valójában csak egy hiperhivatkozás elhelyezésére korlátozódott.
Ami azt illeti, hogy az újságíró és a pályázó vállalat tudta-e, vagy tudnia kellett volna, hogy a hiperhivatkozás a rágalmazó vagy megkérdőjelezhető tartalmakhoz való hozzáférést biztosította, ezt a kérdést valós időben kellett volna megvizsgálni, nem pedig figyelembe véve a korábbi időkben feltárt eredményeket. a magyar bíróságok határozatai.
Ebben az esetben az újságírónak feltételeznie kellett volna, hogy a tartalom, amelyhez hozzáférést biztosított, bár ellentmondásos lehet, a politikai pártok megengedett kritikájának keretein belül marad, és így nem lesz jogellenes. Bár a politikusok kijelentései végső soron rágalmazóak voltak, mivel azt feltételezték, hogy anélkül, hogy igazolnák, hogy a „Jobbik” elkötelezett emberek rasszista cselekményekhez kapcsolódnak, az Európai Bíróság megjegyezte, hogy az ilyen kijelentéseket nem lehet egyértelműen illegálisnak tekinteni.
Ezen túlmenően a vonatkozó magyar jog, amelyet a válaszadó állam illetékes bíróságai tisztáztak, kizárta a társaság véleményének a szabad véleménynyilvánításhoz való jogának az Egyezmény 10. cikkével összhangban történő érdemi értékelését olyan helyzetben, amikor ezek a korlátozások alapos tanulmányozásra szorulnak, figyelembe véve a megbeszéléseket. általános érdekű. Valójában a magyar bíróságok jelezték, hogy a hiperhivatkozás az információ terjesztésére és az objektív felelősség elosztására korlátozódott, amelyek ténylegesen kizárták a versenytársak közötti egyensúlyt, vagyis a politikai párt hírnevének jogát és a kérelmező vállalat szabad véleménynyilvánítási jogát. Az ilyen objektív felelősség kiszámíthatóan negatív következményekkel járhat az információáramlásra az interneten, és arra ösztönözheti a szerzőket és a tartalmi alkotókat, hogy általában ne tartózkodjanak a hiperhivatkozásoktól azokhoz az anyagokhoz, amelyek tartalma nem irányul. Ez közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatja a véleménynyilvánítás szabadságát az interneten.
A magyar bíróságok a felperes objektív felelősségének elismerése nem a megengedhető és elégséges okokon alapult. Így ez az intézkedés aránytalan korlátozást jelentett a kérelmező véleménynyilvánítási szabadságához.
HATÁROZAT
Az ügy az egyezmény 10. cikkének megsértése volt (elfogadott egyhangúlag).
KÁRTÉRÍTÉS
Az Egyezmény 41. cikkének alkalmazásában. A Bíróság 597,04 eurót ítélte oda a kérelmező vállalatnak a nem vagyoni kárért. Nem nyújtott be anyagi kártérítési igényeket.